8.
Gábor hazaérve bezárkózott.
Így hát vége mindennek. Hiszen mindenkép a lehető legrosszabbul, legügyetlenebbül cselekedett. Nem csak, hogy szerelmét, mely – óh emberi szív rejtelmei! – most sokkal nagyobb intenzivitással ébredt fel lelkében, vesztette el, hanem testvérét is. Hogy lépjen most már Lőrincz elé? Hogy magyarázza el néki, hogy nemcsak az önmaga, hanem az ő érdekében is így kellett, hogy cselekedjen. Ha nem szól, minden önmaga ellen beszél, ha szól – önmaga. Mit tegyen?…
Így tehát már többé Lőrincz szerencsétlen szerelme ellen nem dolgozhat. Nincs joga hozzá. Hiszen megkérte. Így méltán azt vethetné szemére: – Azért beszélsz szerelmem ellen, hogy egyszer még te vehessed el.
Így hát még testvérét se tudta megmenteni. Megmenteni!… Elvesztette, hisz ő az oka, hogy így a pusztulás ösvényére lépett.
És ő akarta volna egész törzsét, ezt az egész társadalmat itt megmenteni?!… Gyenge báb, érzi, olyan, mint Niki bácsi vagy akármelyik közülök.Nincs erő, energia benne… Életképtelen ő is és vele a többiek.