14.
Egész augusztust gyámjával töltötte Gábor. Lőrincz esküvőjéről csak Nifforné írt szorgalmasan, változatlan pontossággal, minden két-három nap levelet Gábornak. Az esküvő Niffor Tomiéknál lesz szeptember 15-én. A lakodalom nagyszerűnek igérkezik, Bécsből is jönnek sokan, az esküvőt nagy caroussel előzi majd meg (furcsa gondolat!), természetesen Ádámékat is elvárjuk az ünnepélyességekre. Legalább alkalom lesz Ádámnak Erzsébetet bemutatni. Igen – legjobb alkalom lesz erre – mondta utána Gábor. «Vőfély, négy lesz, te – és Klienigstein Hanzi vezetitek a menyasszonyt, aztán a két Bálványossy fiú (hogy Miczi jóvá tegye így a Júlián esett sérelmet), a menyasszony uszályát Tomi két fia fogja vinni apród-ruhában. Nyoszolyólányok: Bálványossy Julie s két vagy három bécsi comtesse, a násznagyi tisztet meg Niffor Tomi, Czobor Ádám és Niki bácsi töltik be, hogy így családjaink mind képviselve legyenek.»
Így írt meg az öreg grófné majd mindent, a mi előadta magát – csakhogy a szive érzéseit ne kellessen megírnia. És Gábor is csak a faktumokat olvasta a levélből s nem akart mellé semmit, de semmit gondolni.
– Tán már az esküvő ténye is csak mint rideg, száraz elvont esemény tűnt fel előtte? Csak ha Lőrinczre gondolt, akkor áradt túl érzéssel is lelke, akkor szeretett volna még tenni, akkor ébredt fel lelkében a régi tettvágy.
Lolly?… Csak az utolsó két találkozás Lollyja lebegett szemei előtt. Elragadóan, szépen, de hidegen – szívtelenűl.